III. fahajó találkozó 2009

 

Balázzsal már csütörtökön megkezdtük a kipakolást a kemping terültére. Első utunk Sarudra vezetett, ahol Európa egyetlen csónakmotor múzeuma van. Farkas Péter a boldog tulajdonosa a gyűjteménynek, ő kísért minket és segített kiválogatni a legszebbnek és legérdekesebbnek tűnő darabokat. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen amikor beléptünk a szobába rengeteg gyönyörű régi motor tárult elénk. Péter nem újítja fel őket, fellelt állapotban vannak kiállítva. Sajnos mindet nem tudtuk elvinni, így szelektálni kellett. A kiállított darabok közül kiválasztottuk a gyűjtemény legöregebb darabját egy Istros Pál által gyártott zsákfuratos, párologtatós motort, 2 db Pannóniát, melyek közül az egyik pár éve még vízen volt. Vittünk még DKW-t, Buday-t és egy Wekerle Ernő által saját maga készített darabot is, mellyel "végigverte Európát". Ezúton szeretnénk megköszönni Péternek, hogy kölcsönadta "műkincseit" és, hogy az egész találkozó alatt mindenben a segítségünkre volt! Csütörtökön estére értünk vissza Dunabogdányba, majd felállítottuk a rögtönzött múzeumunkat és nyugovóra tértünk.
Pénteken szépen gyűltek a fahajók, a nagyobb darabokat a kemping stégjénél helyeztük el, a kisebbeket felhúztuk és kiállítottuk őket. Rengetegen jöttek megcsodálni őket. Nagy örömünkre megérkezett a Sarkadi család is, ők hoztak egy 60-as évekből való, általuk restaurált gyönyörű versenypapucsot. Sándortól sokat tudhattunk meg a régi versenyek hangulatáról és izgalmairól. Közben Péter az érkező embereknek mesélt a régi motorok történetéről, működéséről, technikai csodáiról. Itt meg kell állapítani, hogy a magyar csónakmotor készítés jóval meghaladta az akkori technikát és büszkék lehetünk őseinkre, akik kis műhelyekben, mindössze esztergályos és mérnöki tudásukkal különb motorokat készítettek, mint nagy külföldi motorgyárak akkori darabjai. Sajnos ezt mára már nem mondhatjuk el, de bízunk a legjobbakban. Emil bácsi mondaná: "Szebb jövőt!" És itt el is érkeztünk Emil Bácsihoz és feleségéhez, akik délután toppantak be Boszorkány II. nevű szép Karsai szivarjukkal. Emil bácsi rögtön mesélni kezdett. Köré gyűltünk és csak hallgattuk történeteit.


A P. Europe-os csapat is betoppant, bár idén egy szép kis magyar motorcsónakkal jöttek, mely Schleer Ferinek személyes tulajdona, s mely felújítása közben kapta az ötletet, hogy a P. Europe gyárat megalakítsa. Balázs nagypapája, Bross Sanyi bácsi is tiszteletét tette és ő is sok mindenre emlékezett vissza a régi szép időkből. Délután Sarkadi Sándor invitált le minket egy körre a versenyhajóval, melyet Balázs köszönettel el is fogadott. A hajó kipróbálása leírhatatlan élmény volt számára, de kívülről sem volt semmi.


Este egy fergeteges bulit csaptunk, Kurdi Csabi barátunk jóvoltából. A péntek esti halászlét Beer-ci szolgáltatta nagy örömünkre. Nagyon finom volt, köszönjük Beer-ci!!! Az egész fórumos csapatnak is köszönjük a részvételt, reméljük jól érezték magukat!
Szombatra még többen lettünk. Rengetegen érkeztek, én csak kapdostam a fejem. A hajókat sorra húztuk fel. Úgy éreztem, hogy Balázzsal ehhez már kevesen vagyunk, de szerencsére jött segítség. Miközben mi próbáltuk rendezni a hajókat, Dárda a főszakácsunk irányítása alatt megkezdődött a Gulyásleves elkészítése. A lányok serényen hámoztak, pucoltak, vágtak. Mindenkinek köszönjük a főzéshez a segítséget. Különösen szép karikákra vágta a répát: Benis Cintia, Benis Enikő, Balázs Emese, Vadas Nikoletta, Vadas Renáta, Tóth Erzsébet, Dide és mindenki aki segített.


Szombaton gyarapodott a régi motorok gyűjteménye, mely köszönhető a győri csapatnak és egy szintén gyűjtő úrnak. Délután megtartottuk a szavazást, majd következett a gulyásleves. Nagyon fi-nomra sikerült, bár a krumpli még főhetett volna, de a farkaséhség már felülkerekedett rajtunk így muszáj volt levenni a tűzről! Így is nagyon ízlett!! A leves után vízre tettük a hajókat. "Sajnos" nagyon sokan voltunk ezért nehéz volt a sólyázás. Aki először vízre került sokat várt, míg az utolsó hajót is vízre tettük. Ezúton kérünk elnézést, jövőre ezt a részt megpróbáljuk picit jobban megszervezni.


Miután az utolsó hajó is vízen volt közösen felmentünk Visegrádig, majd hangos dudaszóval ünnepeltük, hogy megtettük e "hatalmas" távolságot. Mindenesetre szép látvány volt a sok fahajó együtt a Dunán. Ezek után a hajók visszakerültek a helyükre és a pedrofon zenekar is megérkezett. Beesteledett és eljött a fahajós szépségverseny eredményének kihirdetése. A versenyt a Csuri nyerte, Tóth Lajos "Öcsi" és testvére Tóth Zsolti nem kis örömére. A Csuri egyébiránt a Füke Sanyi bácsi által elsőként készített hajó. Majd beindult a buli és hajnalig ropta mindenki.

Elmondhatjuk, hogy évről-évre többen vagyunk és egyre nagyobb az érdeklődés egy effajta találkozóra, sokaknak "találkozás"-ra. Tényleg mindenkinek köszönjük a részvételt, de pár embert itt szeretnénk személyesen is megnevezni: Kormos Imre, felesége Ildikó és fia Dani, akik mindenben mindig a segítségünkre voltak. Móni és Erzsi akik folyamatosan, bőséggel és fáradhatatlanul szolgálták fel nekünk az ételt és italt. Dárda, aki idén is kitett magáért és 90liter bográcsgulyást egymaga készített el nekünk. A legnagyobb tisztelet és köszönet mégis azoknak jár, akik az ország minden részéből erre a pár napra elhozzák az ő féltve őrzött kincsüket, a fahajókat és hisznek abban, hogy ez a különleges régi hajó lélekkel bír és megérdemli a törődést és szeretetet, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük.




_



Sporttársi üdvözlettel a szervezők: Balázs és Peti